|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 25 találat | lapozás: 1-25 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Ilkei Ferenc 2000. szeptember 29.Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet és a székelyudvarhelyi Litera Könyvkiadó gondozásában jelent meg a Vargyas múltját, történelmét, jelentős szülöttjeit bemutató kis kötet. Kisgyörgy Zoltán a vargyasi kistáj földrajzi viszonyairól ír a kiadványban, Farkas Ferenc Vargyas múltjába kalauzolja el olvasóit. Andorkó Ferenc a vargyasi unitásius egyházközség történetét eleveníti fel. Molnár E. Zsuzsa a vargyasi Borbárt Károly Általános Iskola történetét mutatja be, egyúttal a névadó Borbárt Károly (1931-1980) történész életútját is ismerteti. Ilkei Ferenc Vargyas mai helyzetét vázolta föl A kis kötet függelékeke a Vargyassal foglalkozó válogatott bibliográfia, mely Kisgyörgy Zoltán helytörténeti tudását dicséri. Sorozatában a székelyudvarhelyi kiadó a továbbiakban Énlaka, Fiatfalva, Siménfalva, Városfalva, Székelyszentmihály, Magyarsáros településeket kívánja bemutatni. /A Falufüzetek újabb kiadványa: Vargyas. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 29./2004. június 28.Immár öt erdélyi megye önkormányzatát vezeti az RMDSZ, miután a Szatmár és a Bihar megyei tanácselnöki tisztségek megszerzését követően Hargita, Maros és Kovászna megyében is megőrizte vezető pozícióját. Maros megyében a kormánypárttal működik együtt, Háromszéken pedig abszolút többsége van a szövetségnek, elnöknek ismét Demeter Jánost választották meg, míg az alelnöki tisztségben Baka Mátyás és Vajda Lajos bizonyíthat újabb négy évig. Barót új polgármestere Nagy István, aki mandátumát függetlenként nyerte el, az RMDSZ jelöltjét, Pál Szilágyi Zoltán mérnököt választották alpolgármesterré. Bardocon továbbra is Balázsi Dénes és helyettese, Kolumbán Sándor, az RMDSZ színeiben megválasztott elöljárók vezetik a községet, Vargyason maradt az Ilkei Ferenc (RMDSZ) polgármester – Csíki János (független) alpolgármester kettős, Baconban pedig továbbra is az RMDSZ-es Bardocz Csaba polgármester és helyettese, Konsza László vezetik a hivatalt. Bölön új polgármestere a független Sikó Imre, helyettese Rudolf Béla, Nagyajtán a szintén független Brotea Olga vezeti a községet, elődje, Barabás András (RMDSZ) alpolgármester lett. /Antal Erika, Benkő Levente: Öt megyei tanácsot irányít az RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./2005. március 18.Többen is visszautasították a Magyar Polgári Szövetség által létrehozott Wass Albert-díjat. Gazda Zoltán tájékoztatása szerint Ilkei Ferenc, Vargyas polgármestere, valamint két községi tanácsos, Dimény Ferenc és Soós Béla is. A díjat az MPSZ azért alapította, hogy az autonómia megteremtéséért folytatott tevékenységet jutalmazza. Az MPSZ úgy értékeli, hogy bár mindenkinek jogában áll egy díjat visszautasítani, az elismerő és bátorító oklevelet pártfüggőség miatt elhárítani sajnálatos. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 18./2005. május 18.A bíróság György Ervin Háromszék megyei kormánymegbízottnak adott igazat, s törvénytelennek mondta ki a vargyasi tanács népszavazási határozatát. Az önkormányzat fellebbezni fog, jelezte Ilkei Ferenc polgármester. A vargyasi tanács határozata szerint a község polgárainak arra a kérdésre kellett volna válaszolniuk: akarják-e, hogy a Székelyföld autonóm közigazgatási egységgé váljék, és Vargyas község ehhez tartozzék. A polgármester elmondta, a határozatot először formai okokra hivatkozva akarták megsemmisíteni, majd miután rendelkezésükre bocsátották a kívánt iratokat, a hatályban lévő román törvényekre, az Európai Unió szellemére hivatkozva ,,szó szerint lehordtak a sárga földig – voltunk nacionalisták, szeparatisták, sőt, sztálinisták is –, majd számunkra kedvezőtlen döntést hoztak.” Ilkei hozzátette, esélyük sem volt, hogy szóhoz jussanak. Az önkormányzat fellebbezésre készül, védelmét Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd fogja ellátni. /(hecser): Vargyas vesztett, de fellebbezni készül. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 18./2005. július 26.Esztergom önkormányzata megvásárolta a vargyasi Daniel-kastélyt. Együtt sem tudták volna fenntartani a kastélyt és a visszakapott 30 hektárnyi földet – ezzel magyarázzák az ősi családi fészek eladását a vargyasi Daniel bárók örökösei. A patinás háromszéki kastélyt Esztergom üdülőtelep létesítése céljából vásárolta meg. A Münchenben élő báró Daniel Mihály elmondta, a műemléképület-együttes iránt több vásárló is érdeklődött, ráadásul az esztergomiaknál magasabb árat is ígértek, de mégis az utóbbiak mellett döntöttek, mert számukra „nem az adásvételi ár, hanem a vásárló volt a fontos”. Vargyas község polgármestere, Ilkei Ferenc szerint a Daniel-kastély jó kezekbe került. /Benkő Levente: Magyar kézben az örökség. = Krónika (Kolozsvár), júl. 26./2005. szeptember 29.Jogerős, végleges döntéssel utasította el a brassói táblabíróság a vargyasi helyi tanács autonómia-népszavazási határozatát. A szeptember 15-ei tárgyaláson Kincses Előd ügyvéd képviselte a vargyasiakat. Ilkei Ferenc, Vargyas polgármestere kifejtette, folytatják a harcot. Romániában nincs fellebbezési lehetőségük, így valószínű, a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordulnak jogorvoslatért. Kincses Előd hajlandó vállalni az ügy továbbvitelét, mint elmondta, a ditróiak hasonló ügyében már fogalmazza a Strasbourgba eljuttatandó beadványt. Ilkei Ferenc keserűen jegyezte meg: ,,azt sajnálom, hogy a többiek nem mertek csatlakozni az ügyhöz, más hangsúlyt kapott volna a helyi népszavazások kérdése, ha nem két, de harminc-negyven tanács állt volna ki mellette”. /Farkas Réka: Strasbourghoz fordulnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 29./2006. január 23.,,Ebben a házban született 1931-ben dr. Borbáth Károly történész” – áll január 22-étől Vargyason a szülőházon elhelyezett emléktáblán. A Rika Sport- és Kulturális Egyesület elnöke, Román Attila által kezdeményezett eseményen mintegy hatvan megemlékező vett részt. A község polgármestere, Ilkei Ferenc az oklevéltárakban kutató, az adatokat gyűjtő kutató személyét emelte ki. A kézdivásárhelyi református kollégium vargyasi származású igazgatója, Farkas Ferenc a huszonöt éve elhunyt kutatót és tanárt az egész magyarság számára követendő példaként mutatta be. A Máthé Attila kőfaragó által készített és adományozott emléktáblát a történész testvére, Borbáth Lajos leplezte le. /Hecser László: Emléktábla-avatás Vargyason. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./2006. február 23.Ilkei Ferenc vargyasi polgármester a Magyar Polgári Szövetség által adományozott Wass Albert-díj után a Székely Nemzeti Tanács kitüntetését sem veszi át. Ilkei Ferenc álláspontja szerint semmi olyat nem tett, ami miatt megérdemelné a díjat. Nem az ő érdeme, hogy a vargyasi tanács napirendre tűzte, majd megszavazta azt a határozatot, amelyik lehetővé tette, hogy népszavazást írjanak ki annak érdekében, hogy Vargyas polgárai eldöntsék: csatlakozni kívánnak-e Székelyföldhöz mint önálló közigazgatási területhez. Bár a törvényhozás minden szintjén képviselte a községi tanácsot, de ez nem több annál, mint eleget tett a törvények szabta kötelezettségének, s véleménye szerint ez kevés ahhoz, hogy bármilyen díjban részesítsék. A kitüntetés sokkal inkább megérdemli a határozatot beterjesztő Román Attila – vélekedett Ilkei. Román Attila független képviselő határozottan elutasította, hogy a határozatot megszavazók közül egyedül őt emeljék ki. ,,A határozatot előterjesztők között ott volt még Németh Árpád, Farkas Ferenc és Szőcs István önkormányzati képviselő is, sőt, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Soós Béla, Török Ferenc és Dimény Ferenc RMDSZ-színekben megválasztott tanácsnokok nélkül nem is tudtuk volna megszavazni, tehát ha engem ki akarnak tüntetni, akkor az ő érdemeiket is el kell ismerni. Véleményem szerint valójában nem tettünk semmi rendkívülit, csak a lelkiismeretünkre hallgattunk akkor, amikor a határozatot meghoztuk, s akkor is, amikor egy magyar ember, György Ervin kormánymegbízott gánkocskodása ellenére vállaltuk a Strasbourgig menő harcot” – nyilatkozta Román Attila. /(hecser): Ilkei Ferenc elutasítja a kitüntetést. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 23./2009. január 12.A kormánymegbízotti hivatal kifogást emelt a vargyasi tanács határozata ellen, amellyel március 15-re kiírta az autonómia-népszavazást, s arra kérte az erdővidéki község képviselőit, vonják azt vissza. A vargyasiak tudomásul vették György Ervin álláspontját, de készek vállalni a pereskedést is. Ahhoz, hogy a kérdés jogi útra terelődjék, az MPP-s szavazatokon kívül legalább egy RMDSZ-es tanácstag támogatására is szükség volt. Papuc Constantin Levente volt az, aki a szövetség részéről a polgáriakkal szavazott. Román Attila, az MPP vargyasi szervezetének elnöke szerint alapvető emberi joguk sérül, ha a kormánymegbízotti hivatalnak adnak igazat a közigazgatási bíróságon. Ilkei Ferenc polgármester úgy véli, hogy a vargyasiaknak következetesen ki kell állniuk igazuk mellett. A vargyasiak arra számítanak, hogy akárcsak három esztendővel ezelőtt, Kincses Előd most is melléjük áll a jogi küzdelemben. További támaszt várnak Tőkés Lászlótól is. /Hecser László: Vargyas kiáll a népszavazás mellett. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./2012. június 11.Háromszéken tarolt az RMDSZNagy volt a hangzavar tegnap este az RMDSZ eredményt váró sepsiszentgyörgyi rendezvényén, a Park vendéglő előtti téren összegyűltek a jelöltek, támogatók, s az újságírók többsége is itt várta a párhuzamos számlálást, a tapasztalat szerint ugyanis ez a leggyorsabb módja a végleges eredmények megismerésének. Háromszéken a részvétel jelentősen jobb volt, mint négy évvel ezelőtt, a szavazásra jogosultak 54,47 százaléka adta le voksát. Ahogy telt az idő, és érkeztek az eredmények, úgy vált mind mámorosabbá a hangulat, „Győztünk, győztünk!” – hangzott jobbról is, balról is. Település- és polgármesternevek röpködtek, fél tizenegy felé már lehetett tudni, hogy Bokor Tibor győzött Kézdivásárhelyen, és hamarosan érkezett a hír, az MPP elveszítette Barótot is, Lázár-Kiss Barna lett az erdővidéki központ polgármestere 2035 vokssal, Nagy István 1215 szavazatot kapott. „Megvan a legnagyobb győzelem” – hangzott az újabb bejelentés, valóban meglepő hír érkezett: az alig 9 százalékban magyarok lakta Előpataknak magyar polgármestere lesz, Kovács László felülkerekedett három román ellenjelöltjén. Fél tizenkettőig csupán két községben nem született RMDSZ-es győzelem: Nagyborosnyón az EMNP-s Szőcs Levente nyert, Maksán szintén néppárti polgármester lesz, Bács Benke László. Független nyert Nagybaconban, az MPP által támogatott Simon András. Hivatalos, jegyzőkönyv szerinti eredmény először Sepsibükszádról érkezett, az RMDSZ-es Bács Márton Csaba a voksok kétharmadát, 621 szavazatot szerzett meg, Mikóújfaluban Nyáguj Vilmos maradt a polgármester, fölényes győzelmet aratott MPP-s vetélytársával szemben. Dálnokon RMDSZ-es, de új polgármester lesz: Bartók Ede Ottó. Gyorsan érkeztek a hírek azokból a községekből, ahol egyetlen jelölt volt: Kökösből, Rétyről, Sepsibodokról, Gidófalváról, és már éjfél előtt lehetett tudni, hogy Sepsikőröspatakon is megtört Silviu Ioachim uralma, Kisgyörgy Sándor lesz a község polgármestere. Kommandón újrázott Kocsis Béla, Málnáson Kasléder József. Gelencén MPP-s győzelem született, Cseh József lesz a polgármester – hangzott el éjfél után alig pár perccel, Árkoson Máthé Árpád folytathatja eddigi községvezetői munkáját, Zágonban Kis József fölényesen nyert. Illyefalván Fodor Imre marad a polgármester, 80 százalék fölötti győzelmet aratott, és Gelence kivételével a felső-háromszéki falvakban RMDSZ-es győzelem született: Barátoson Keresztély Csaba, Bereckben Dimény Zoltán, Csernátonban Bölöni Dávid, Esztelneken Varga Attila, Kézdialmáson Molnár István, Kézdiszentkereszten Páll Endre, Kézdiszentléleken Balogh Tibor, Lemhényben Lukács Róbert, Ozsdolán Brânduş Dendyuk Szilveszter, Szentkatolnán Tusa Levente, Torján Daragus Attila. Ráduly István marad Uzon polgármestere, és Ádám Attilának is sikerült újráznia Zabolán, Sikó Imrének Bölönben, Ilkei Ferencnek Vargyason. Kovásznán Lőrincz Zsigmond 80 százalékos győzelmet aratott. Lapzártáig nem érkezett hír Hidvégről és Bardocról. Tamás Sándor háromnegyed egykor érkezett meg Sepsiszentgyörgyre, hatalmas taps és győzelmi zene fogadta (ezt aztán újrajátszották a sorra érkező megválasztott polgármesterekkel), bár megyei eredményeket még nem összesítettek, egyértelmű volt, no meg az RMDSZ megyei elnökeként is learathatta a babérokat a „visszaszerzett” ülésekért. Sepsiszentgyörgyön nem volt kétséges Antal Árpád győzelme, a találgatás a százalékról folyt, sikerül-e megőriznie a 80 százalék fölötti arányt, no meg, hogy milyen összetétele lesz a tanácsnak. A nem végleges, de számottevő eredmények szerint 78 százalékos eredményt ért el Sepsiszentgyörgy polgármestere. Az RMDSZ-nek sikerült megszereznie a kétharmados többséget a városi tanácsban. Az EMNP-nek, a liberális pártnak és a szociáldemokratáknak két-két önkormányzati képviselője lesz, az MPP-nek egy. Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. szeptember 18.Iskolakezdés szoboravatóvalFelavatták a vargyasi általános iskola névadója, dr. Borbáth Károly mellszobrát szeptember 16-án, szombaton, iskolakezdés alkalmával. Gödri Oláh Anna leköszönt iskolaigazgató a szobor elkészülésének kapcsán az összefogás fontosságát hangsúlyozta, majd Borbáth Károlyról, a kutatóról és tanárról szólt: a Tanár úr olyan tudományos munkát végzett, amellyel Erdővidék szellemi óriásai nyomába lépett, úgy ma akár Benedek Elekkel, Kriza Jánossal és Apáczai Csere Jánossal is egy napon emlegethetjük. Beszédet mondott még Bereczki-Farkas Imola, az intézmény új igazgatója, Farkas Emese tanítónő és Ilkei Ferenc, a község polgármestere. Az alkotást Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrászművész és Ilkei Ferenc közösen leplezte le. (Hecser) Emlékeztető: Borbáth Károly /Vargyas, 1931. jan. 12. - Vargyas, 1980. ápr. 19./ tragikusan hamar és tisztázatlan körülmények között elhunyt tanár. Tíz évig oktatott Kolozsváron, majd mennie kellett az egyetemről. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. november 26.Élet a közművelődés szolgálatábanAz Erdővidéki Közművelődési Napok szombati zárómozzanataként Deák Vilmának átadták az Erdővidék Kultúrájáért-díjat. A laudálók Deák Vilma több évtizedes önzetlen munkáját és helytállását emelték ki, mondván: bármerre is sodorta őt az élet, nemcsak helytállt, de – bár ez nem mindig volt egyszerű és mindenki számára egyértelmű – szülőföldje érdekében cselekedni is mert, közben pedig közösséget épített, kulturális életet szervezett. A Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke, Demeter László a kitüntetés létrehozásának szükségességéről szólt: jól döntöttek nyolc esztendővel ezelőtt, amikor a díjat megteremtették, hiszen így évről évre olyan személyekre vagy éppen családokra irányíthatták a figyelmet, akik hosszú ideig önzetlenül tettek a közművelődés érdekében. Ezt a gondoskodást kívánták nyilvánosan megköszönni – mondotta. Deák Vilmát méltatva Barót polgármestere, Lázár-Kiss Barna András a Rozmaring kórus megszervezéséről beszélt, Vargyas elöljárója, Ilkei Ferenc pedig a Daniel-kastély megmentésében játszott szerepéről, az óvodát, iskolát és kultúrházat segítő és a falurombolás ellen is kiutat kereső cselekvőkészségéről szólt elismerően. Tatár Zsuzsanna nyugalmazott magyar szakos tanárnő a díjazott kultúrház-vezetői és könyvtárosi munkáját emelte ki: az ő idejében báb- és színjátszó kör működött, rendszeresen állítottak ki a megyei és a székelyföldi festőművészek, költők, írók hozták el műveiket a barótiaknak. Deák Vilma meghatódottan köszönte meg barátai és tisztelői szavait, majd úgy fogalmazott: semmi különöset nem tett, csak munkáját próbálta minél jobban, szívében hittel végezni, így a kitüntetés nemcsak az övé, hanem egyenlő mértékben azoké is, akik mellette álltak. Az eseményen fellépett Tatár Ágnes Tekla diáklány, aki szavalatával köszöntötte a díjazottat, a Deák Vilma által alapított Rozmaring kórus pedig dalokat adott elő. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. február 27.Székelyzászló-ügy – Kovászna megye új prefektusát is zavarja a székely zászlóDumitru Marinescu új Kovászna megyei prefektust is zavarja a székely zászló: több polgármesteri hivatalt levélben szólított fel, hogy távolítsák el a szerinte törvényellenesen kihelyezett lobogót. Lázár-Kiss Barna András, Barót polgármestere a Háromszék érdeklődésére elmondta: tudott arról, hogy számíthat a felszólításra, hiszen azt megelőzően a hivatal munkatársai felkeresték az önkormányzatot, homlokzatáról fényképeket készítettek. Dumitru Marinescu felszólításának egyelőre nem tesz eleget, megvárja, kezdeményezzen konkrét jogi lépéseket, ő azokat kész megválaszolni. „A zászlót még elődöm, Nagy István tette ki évekkel ezelőtt, de eddig senkit sem zavart. Most viszont – pedig minden bizonnyal az elmúlt három-négy esztendőben több hivatalos küldöttség is megfordult a hivatalban – hirtelen mindenki felkapja a fejét, ha a napos-csillagos lobogót meglátja. Egyelőre büntetéssel vagy perrel nem fenyegetett a prefektus, de ha szükséges, jogi úton védjük meg a lobogót” – nyilatkozta a polgármester. Hasonló a helyzet Vargyason, ahol a székely zászló ügye a falugyűlésen is felmerült, a polgármester és a résztvevők azonban egyöntetűen úgy döntöttek, a prefektusi felszólítás ellenére marad a községháza homlokzatán a lobogó. Ilkei Ferenc polgármester lapunknak elmondta: a kormánymegbízott harmincnapos határidőt szabott az intézkedés végrehajtására, de ők nem veszik le, a perre is készen állnak, addig és az alatt is helyén marad a zászló. Hecser László Háromszék Erdély.ma, 2013. július 5.Székely zászlók: ki levette, ki nemÚgy tűnik, féligazságokkat nyilatkozott Dumitru Marinescu háromszéki prefektus, ugyanis az önkormányzatok csak egy része távolította el a székely zászlót a polgármesteri hivatalokról, és nem feltétlenül a felszólításai miatt. Dumitru Marinescu szerdán jelentette be, pert kezdeményez öt háromszéki önkormányzat ellen, mivel az előzetes felszólításnak nem engedelmeskedtek, és nem távolították el az önkormányzat épületéről az arany-kék lobogót. A bejelentés ugyanakkor tartalmazta azt a közlést is, miszerint a csernátoni, a gelencei, az ozsdolai, a vargyasi és a kovásznai önkormányzat eltávolította a zászlót a kormányhivatal felszólítása nyomán. Csütörtökön portálunk érdeklődésére viszont kiderült, hogy a prefektus által állítottak csak részben igazak, mivel például Csernáton község polgármesteri hivatalának épületén ott lobog a zászló, az ozsdolain pedig azért nem látható, mert az ingatlan homlokzatát felújították, és az időre lekerült onnan minden, a román címert és zászlót és a feliratokat is odaértve. Brânduș Dendyuk Szilveszter ozsdolai előljáró érdeklődésünkre hangsúlyozta, hogy mind a EU, mind a román és a székely zászló is visszakerül a helyére, ez nem kérdéses, és nem is szándékoztak eleget tenni Marinescu felkérésének. Gelence MPP-s elöljárójával Cseh Józseffel nem sikerült felvennünk a kapcsolatot, viszont a polgári alakulat megyei vezetőinek nincs tudomása arról, hogy engedelmeskedett volna a prefektusi elvárásnak. Vargyas község polgármestere Ilkei Ferenc megkeresésünkre elmondta, hogy ők kifejezetten eltávolították a lobogót, és a hivatal közelében, egy hat méter magas oszlopon helyezték el, de hamarosan visszahelyezik a községháza homlokzatára. Ilkei szerint nem rendelkeznek megfelelő apparátussal, így nincs jogászuk, és emiatt most el akarták kerülni a pert. A művelődési ház homlokzatán viszont továbbra is ott van a zászló. A kovásznai városházáról a lobogó már korábban lekerült, még a Kőrösi Csoma Sándor középiskolában kirobbant hajpántos-cirkusz idején. Thiesz János akkor azzal érvelt, hogy nem akarták tovább borzolni a kedélyeket. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke egyszerűen félretájékoztatásnak minősítette a prefektus kijelentését, Csernátont hozva fel példaként, ahol mint a helyszínen is kiderült, valóban a helyén van a zászló. A megyei önkormányzat vezetője úgy vélte, a kormánybiztos így próbál nyomást gyakorolni a közvéleményre, viszont sem az említett önkormányzatok, sem azok, amelyek ellen pert indított nem fogják eltávolítani a lobogót. Marinescu egyébként márciusban azon jogszabályok alapján kérte a zászlók levételét, melyek szerint a polgármesteri hivatalokra az ország és az Európai Unió zászlaja mellett a területi egységek saját – hivatalosan elfogadott – jelképei tűzhetők ki. Mivel Székelyföld nem tekinthető önálló egységnek, a zászló pedig nem volt elfogadva a megye jelképének, így kitűzése közintézményre törvénybe ütköző. Egyébként a perbe fogott önkormányzatok, mint például a baróti, vagy az árkosi a homlokzaton hagyják a lobogót a bírósági ítélet megszületéséig, mivel felfogásukban nem követtek el törvénytelenséget. Nagy D. István Székelyhon.ro 2013. december 9.Kétszáz éves templomukat ünnepelték (Vargyas)Kettős ünnepet ült a vargyasi unitárius egyházközség: kétszáz éve épült templomuk, ifjúsági szervezetük, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) helyi fiókja pedig száz esztendeje alakult meg. A felszólalók a vargyasiak Istenbe vetett hitét, önzetlenségét és cselekvőkészségét emelték ki: ahol ilyen munka folyik, ott a magyar jövő és az unitarizmus biztosított. Az ünnepi istentiszteletet végző Bálint-Benczédi Ferenc püspök örömét fejezte ki, hogy Vargyason még oly sokan vannak, akik fontosnak tartják Isten hajlékának megóvását, s önzetlenül tesznek, hogy az elődeik által megteremtett értékeket megőrizzék. Mint mondotta, Európa nagy városaiban már csak mint műépítészi és kulturális értékként szemlélik az évszázadokon keresztül a hitet és a tanítást szolgáló épületeket, ám nálunk valódi szerepét tölti be, Isten hajlékául szolgál. Meggyőződését fejezte ki, hogy az elmúlt esztendőkben Vargyason nemcsak az épület újult meg, hanem a jó és a szeretetben hinni tudó emberek lelke is. Az egyházközség gondnoka, Sütő Béla kisebb csodának mondotta, hogy megújították a templomot – a felújítás során talált kis angyalt biztató előjelnek tartotta –, a folyamatosan mellettük álló egyházfiak és számos más felekezetű barátuknak köszönhetően sikerült. A múltat ismét megmentették – fogalmazott a gondnok –, de ideje a jövőbe lépniük: az egyház értékes dokumentumait méltó helyre kell kiállítaniuk, fel kell újítaniuk a harangrészt, s a templom környékét is jobbá, szebbé kell tenniük. Ilkei Ferenc polgármester elismerését fejezte ki a templomot és az orgonát felújítani tudó közösségnek, s arra kérte Andorkó Ferenc lelkészt és a Vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletet működtetőket, hogy továbbra is tartalommal töltsék meg Isten hajlékát. Ha sikerül folytatni az elődök által elkezdett munkát, akkor nem járnak sikerrel a tudatos népirtásunkon dolgozó sötét erők – mondotta a községvezető. Az ODFIE országos elnöke, Fülöp Júlia a hitet és a művelődést is szolgáló társaiknak fejezte ki jókívánságait, s arra buzdított, hogy közösségépítő munkájukat könnyen, szívükben örömmel végezzék. A helyi egyleteseket képviselő Gánya Ervin ígérte, méltó folytatói lesznek a száz esztendővel ezelőtt elkezdett munkának. A Háromszék–Felsőfehéri Unitárius Egyházkör esperese, Török István a Istenbe vetett hitet megélőkről beszélt: a két évszázada élt vargyasiak életében a templom biztos pontot jelentett, s minden bizonnyal jelent ma is – példázza ezt kitartó munkájuk is. Az eseményen jelen levő két főgondnok közül előbb Máthé Dénes szólalt fel. A vargyasiak erőt meghaladó munkáját – a templom külső-belső felújítását, az orgona javítását egymaguk, központi egyházi segítség nélkül végezték – értékesnek nevezte, a megújult templomot pedig nemcsak az erdővidéki, de a magyarság egyik legszebbének mondotta, olyannak, melyen igencsak látszik az itt élő emberek Istenbe vetett hite. Csáka József főgondnok a Vargyashoz való kötődéséről beszélt, és édesapja hagyatékából előkerült – leginkább a Sütő család történetéhez adalékokat biztosító – dokumentumok másolatát ajándékozta a helyieknek. Andorkó Ferenc tiszteletes a 2009-től folyó felújítás főbb momentumait sorolta fel, s kiemelte Cseresznyés Szilamér építőcsapatának sikerét, az orgonát megújító Bors László tehetségét, továbbá a legjelentősebb pénzbeli támogatást, kétezer dollárt adományozó – a nagyapja, a vargyasi ifjúsági egyletet száz esztendeje megszervező Kiss Károly néhai kántortanító révén kicsit önmagát is vargyasinak valló – Sztankovits Zsuzsa önzetlenségét s a helyi közbirtokosság és polgármesteri hivatal folyamatos támogatását. Fehér János művészettörténész a templomépítés előzményeiről és a kivételesen értékes munkát végző mesteremberekről tartott előadást, Ilkei Lóránt pedig a vargyasi ifjúsági egylet százesztendős múltjának legfontosabb mozzanatait ismertette. Az eseménynek emléket állító, a templomban elhelyezett márványtáblát a Vargyasról elszármazott Molnár testvérek adományozták. Az ünnepséget a szeretetiskolások műsora zárta. Hecser László Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. július 5.Köpecről indulva… (2.)Egy emlékmű zaklatott története A felsőrákosi keresztútnál álló emlékmű 1974-ben készült, Tornay Endre alkotása, és az 1848-as hősök tömegsírjára, pontosabban egy 1901-ben állított emlékmű helyére került. A közadakozással emelt gyönyörű obeliszk – amelyet kovácsoltvas kerítés övezett – felirata: „Nem halt meg a hű székely nép, csak hazájáért ontotta honszerető vérét.” Nem csoda, ha a mai nacionalista hatalom korábbi elődje, megtestesítője, Háromszék prefektusa, Valer Bidu az 1930-as években ökrökkel húzatja le. Becsületes emberek azonban az obeliszk használható elemeit megmentik és megőrzik. Ezt állítják újra 1973-ban. Ezúttal a gyalázatos munkát a székelyek nyakába varrt másik helytartó, C. Stanca megyei ideológiai titkár hajtja végre. Az emlékművet egy éjszaka buldózerrel leromboltatja. A különbség az 1930-as és az 1970-es évek kegyeletrombolása közt csupán technikai, az ökör helyett a buldózer végzi a piszkos munkát. Végül a közfelháborodás elkerülésére 1974-ben engedélyezik a mai, kardmarkolatot és egy kereszttorzót ábrázoló emlékmű felállítását, amelyre egy nagyméretű, kétnyelvű bronztáblát helyeznek. Az emléktáblát 2006. március idusán ellopják, de helyére hamarosan új került. Egy őshonos nép megalázásának szándéka, múltjának megsemmisítésére való törekvés – az idegengyűlölő nacionalista politika híveinek beteges vágya – mind a mai napig változatlan. Mielőtt elhagynánk a rikai, véczeri emlékhelyet, Sylvester Lajos 2006 márciusában írt szavait idézem: „Elképzelem, ha e köré az emlékjel köré a köpeci–véczeri csatában elesett és azonosított vagy ismeretlen honvédek, az erdővidéki harcosok emlékére egy-egy kőtömböt, kopját helyeznek el, itt is egy 1848/49-es kegyhely alakul ki.” Ezt Lajos barátunk, aki maga is gyakran bábáskodott a műemlékek felállításánál, úgy képzelte el, hogy „itt is, akárcsak a Csík- és Kászonszék közötti Nyergestetőn”, a „kőtömbös emlékmű mellett” pihenőpark létesül, amely zarándokhely lesz. Bízunk benne, hogy e testamentuma valósággá válik, annál is inkább, mert a korai magyar várromok, illetve Réka királyné sírhelye felé itt (is) turistaút vezet, akár Barót, akár Köpec irányából indulunk. Réka királyné sírja felé haladva A rikai emlékműtől alig két kilométerre találjuk Felsőrákost. A falu az utóbbi években arról vált ismertté, hogy 2008-ban egy viszonylag jó állapotban fennmaradt, 2,5 millió éves őselefánt, masztodon csontváza került elő, melynek megőrzését Erdővidék Múzeuma vállalta fel. Az archaikus, néprajzi értékekben gazdag településről Kisgyörgy Zoltán egyik riportjában írja, hogy a falu és a közeli szomszéd község, Vargyas határában olyan kősziklák, várromok állnak, amelyek kötődnek Attila királyhoz, feleségéhez, Réka királyasszonyhoz, egyáltalán hun emlékekhez. Ez a térség számára olyan kiaknázatlan vendégforgalmi értéket és vonzerőt jelent, amelyre a közeljövőnek érdemes lesz építkeznie, csak kellene megfelelő kezdeményező és vállalkozó, stratégia és következetes kivitelező. Nos, az érdeklődő turista Felsőrákos irányából a Meggyestető érintésével hamar eljuthat a Rika-patak völgyén Réka királyné sírjához. A túraút vonalán Vargyas felől – a polgármester Ilkei Ferenc kezdeményezésére – útjelző táblák vezetnek a sírhelyen felállított kopjafához. Innen már tízpercnyi séta, és a Hegyestetőn láthatjuk a ma Attila-várnak nevezett zömtorony maradványait, a nyeregben Rika várát, melyet az elmúlt években Derzsi Sámuel vállalkozó újíttatott fel. A szájhagyomány úgy tartja, hogy Attila hun király felesége, Réka itt, a székelyek földjén alussza örök álmát. Mondják, van, aki hiszi is, hogy Attila király feleségének képzeletbeli sírjánál a távoli múlt ködös homályából sejtelmesen, halványan sejlik fel Réka királyné titokzatos alakja. A monda szerint itt állt a királyné vára. A közeli települések, Vargyas és Felsőrákos lakói nemcsak meg tudják mutatni Réka királyné sírját, várát, patakát, hegyét, de el tudják mesélni a királyné halálát és temetését is. Az elképzelt sírhelyen az elmúlt években már kegyeleti koszorúzásra is sor került. Még a messzi Mongóliából is érkeztek kutatók, turisták, érdeklődők, akik megtekintették, lefilmezték Réka királyné állítólagos sírhelyét. A vidék jövőbeli idegenforgalmának fellendülésére is gondolva, javasolnám Réka királyné egyik mondájának kőbe, fába vésését, a turisták vonzódnak a különlegességekhez. Amikor a Rika völgyében bemutatjuk Réka királyné sírját, meséljük el bátran, hogy itt, a Rika-erdőben, a Juszta vára tövében, a csobogó Rika-patak medrébe helyezték el a mondabeli királyné vasból, ezüstből és aranyból készült koporsóját. Mondjuk el, hogy a székely nép évezreden át, valamely nem is oly talányos oknál fogva, a hunok leszármazottjának, a világhódító Attila király és fia, Csaba királyfi népének tartotta és tartja magát, hiába állítják a szakemberek, hogy hun származásuk a krónikás fantázia szüleménye. Mondjuk csak meggyőződéssel, hogy az itt élők az erdővidéki Rika-hegységben valóban a Honoria hercegnőből „újjászületett” Réka királyné sírját látják. Kádár Gyula, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. november 20.Határőrző emlékjelekMég a csillagászatban is ritka jelenség a bolygók együttállása, nemhogy az emberi társadalmak és országok mindennapjaiban. Mégis megtörténik, hogy a múlt keresése közben a jelennel együttállásba kerül az ember. Felmenőink, apáink-nagyapáink emlékeinek nyomába eredve is ez történt. Kényszermegálló az úzi vámnál Ez év szeptember végén és október elején olyan bolygóháromszög volt az égen, amelynek az asztrológusok szerint áldást, szerencsét és sikert kellett volna jeleznie. A háromszög három csúcsán a Kos Uránusz, az Oroszlán Jupiter és a Nyilas Mars volt. Mindhárom tűzjegy. S a tűz a lendületet, a tetterőt, a lelkesedést és a bátorságot jelképezi – szólt az ajánlat. Az asztrológia szerint ez a háromszög a legjobb bolygóállás. Augusztus 26-a, az Úz-völgyi emlékezés után, hitelt adva a jóslásnak, útra keltünk. Nem könnyű még a legmesszebb menő jóakarattal és józan ésszel sem elemezni az eddig eltelt közel száz esztendő többnyire tragikusnak mondható eseményeit abban a földrajzi környezetben, határ menti övezetben, ahol felmenőink a parancsra hallgatva harcoltak, és sokan életüket vesztették. Ez a hely a minálunk eredő Veresvíz és az Úz összeömlése feletti övezet, amelynek harci eseményeiről-történéseiről eddig kiskönyvtárnyi irodalom született. Kell szólni hát erről a helyről két okból, egyrészt, mert ebben az évben mind a két világháború eseményeire emlékezünk kerek évfordulók kapcsán, másrészt pedig azért, mert lám, ma is kételyekkel és kontrasztokkal tűzdelt események írják tovább a Kistölgyesi-szoros, Úz-mező történetét. Úz-völgyi szorosnak is nevezik az Úz-patak szűkületét, ahol ez év augusztusában nem kis meglepetés ért sokunkat. Az Úz-patak völgyének déli részét nagyon találóan Kőkertnek nevezik, s így a szoros is viseli a Kőkert-szoros nevet, vagy ahogyan még most is emlegetik a szoros mindkét oldalán lakók: Úzvölgyi-vám vagy Úzi vám. Úgy tartják a maiak, s ezt látjuk a térképeken is, hogy itt határpont volt, itt vágta át az utat az ezeréves magyar határ, amely a Veresvíz-patak mentén ereszkedett alá az Úz-patakába való beömléséig, majd annak bal partján a Magyaros tetőre emelkedett. A folyó, amely bővizű hegyi patak, Csíkbánkfalva határában ered, s Moldva területén Dormánynál, Dărmăneşti alatt ömlik a Tatrosba. Felsőbb völgyszakaszán a legutóbbi évszázadban számtalan fűrésztelep működött, kis falu is volt itt, neve Úzvölgy-telep. A fűrésztelepeknek-gyáraknak s a falunak is már csak emléke él. Most csak egyetlenegy család lakik itt, de – akárcsak a többi keleti határhelyen: Ojtozi-szoros, Gyimesbükk – a Baska-havas északkeleti végénél régi várhely nyomairól tudósítottak. Augusztus 26-án az emlékezésre vonulók, s így magunk is – e sorok írójának édesapja is ide kiparancsolt székely határőr volt – szemtanúi lehettünk, hogy égett, mert meggyújtották – éppen az egykori országhatárnál – az út jobb oldalán álló kis épület tetőzete, romjai pedig már a közeli árokban hevertek. Ez volt a vám épülete! – jegyezte meg útitársunk az Úz-völgy-barát szentivánlaborfalvi Kányádi Mihály. Valóban, a világhálón és más adatok szerint is a kis épület „Grenzen-zoll” vagy a „Zollamt” nevet viseli, ami határvámot, vámhivatalt jelent. Kik, miért, milyen céllal tüntették el az épületet, és miért éppen augusztus 26-án? – merült fel mindnyájunkban a kérdés. A békés emlékezésre vonulók százainak akartak ezzel ünnepi „meglepetést” nyújtani? Mi azonban ünnep után visszatértünk, megpróbáltunk tiszta vizet önteni a pohárba. – Nem az a kis ház volt a határvám, én úgy tudom, hogy azt a fakitermelő vállalat építette, látni lehetett rajta, hogy újabb építmény – tájékoztatott Costel Pădureanu nyugdíjas dormányfalvi lakos, aki szeretettel fogadott. A helybeli volt kőolajfinomító egykori vezetője, a vidék jó ismerője, a gelencei kitermelés irányítója, felesége, Jutka asszony, sepsiszentgyörgyi. A szóban forgó kis ház közelében azonban van egy beton házalap, az lehetett az egykori vámhivatal – fűzte hozzá vendégfogadónk. Útitársunk, a gelencei Kelemen Dénes jeles faragóművész, jó Úz-völgy-ismerő, a hallottak nyomán mintha napirendre tért volna az augusztusban történt égetés felett. Megmutatta a hely közvetlen szomszédságában az egykori Úz-völgyi, vasból épült határhíd és a keskeny vágányú egykori iparvasút betonpilléreinek maradványait, régi fényképfelvételén láthattuk az egykor ott közlekedő keskeny nyomtávú mozdonyt is. – Itt volt tehát a határvám – mutatta egy másik fényképen a két vámsorompót is. Itt, az út jobb oldalán, ez a Magyarós-tető felé húzódó hegygerinc lába, itt emelkedett magasba a két ország határvonala. Ide raktam egy kőhalmot, ez már magyar föld volt. Ide akarok egy szerény keresztet állítani jövő augusztusra az itt őrködők s az 1916-ban és a második világégésben elesettek emlékére. Bízom abban, hogy nem fogják bántani, mert a román ember tiszteli a keresztet! Itt csak a vám volt, a magyar határőrkatonák s a honvédek fent, a völgyben lévő laktanyából jártak le ide őrségbe szolgálatot teljesíteni. Számunkra azért volt fontos a határpont ismerete, mert 1968-ban ennek közvetlen közelében jelölte ki a megyehatárt megállapító bizottság a két szomszédos új megye, Hargita és Bákó határvonalát. Igen ám, de azt a rendszerváltás utáni években, amint azt Csíkszentmárton község polgármesterétől, Gergely Andrástól is megtudtuk, a bákói megyevezetés önkényes módon „felnyomta” mintegy három kilométerrel nyugatabbra, s a Rácz-patak beömlésének övezetébe költöztette a határtáblát. Mi több alkalommal visszavittük az eredeti helyére, de mindhiába. Így történhetett, hogy jelenleg az Úz-völgyi hősi temető, a régi kápolna is Bákó megye területére került. Mi azonban itthon érezzük magunkat, ezen a helyen itthon vagyunk. Meglepetés és munka az emlékhelyen A határvámnál lobogó tűznek még mindig kételyeket támasztó érzéseivel léptünk az Úz-völgyi emlékhely és emléktemető területére. Meglepetésünkre téglából épített kerítést emeltek a bejárati székely kapu keleti oldalára, s látogatásunk idején éppen annak folytatásán dolgoztak, a terméskőből emelt oszlopok közé mutatós vízszintes farudakat illesztgettek. A csíkszentmártoni építőcsapatot az önkormányzat alpolgármestere, László Antal irányította, aki maga is építész ember. – Pályázati pénzből épül ez a kerítés – mondta. Ez a legelő, ahol a temető van, s a temető mögötti hegyoldal erdőségei a mi közbirtokosságunk tulajdona, amely egy darab területet sem kapott vissza soha a szomszéd megyétől. – Dr. Szőcs Dániel, Dani bácsi, az emlékhely rendszerváltás utáni felújításának kezdeményezője kért meg, hogy jöjjünk fel ide – mondta Kelemen Dénes –, mert a pályázatot megnyerő csoport két emlékkopját, melyeknek elhelyezkedése nem egyezett az emlékhely területrendezési elképzeléseivel, kivett a helyéről, és azokat vissza kellene állítani eredeti helyükre. Az egyiket én faragtam a volt sepsiszentgyörgyi 11-es és 12-es székely határőr zászlóalj hősi halottainak emlékére az Úz-völgyi betörés 60. évfordulója alkalmával, a másik a Farkas Mihály emlékkopjája, amelyet lánya, Farkas Piroska állíttatott. Barta Misi bácsival, az egykori Úz-völgyi harcossal visszahelyeztük mind a kettőt eredeti helyére. Volt még három emlékkopja, amelyet augusztus 26-án, a szervezők utasítására a temetőkerítés belső fele mellé állítottak fel. Mi azokat is kivettük, s az Úz-völgyi emlékmű nyugati felén álló kopjasorba, méltó helyre elhelyeztük. Ezek közül két emlékkopját a sepsiszentgyörgyi Forró testvérek, Forró Ferenc és Forró László tartalékos hadnagyok gyermekei és unokái állítottak és Balázs Antallal faragtattak – tesszük hozzá mi, a harmadikot pedig az Úz völgyében elhalt édesapja, Ilkei Ferenc emlékére fia, a Sepsiszentgyörgyön élő vitéz Ilkei Albert saját kezével készítette. A helyzet ilyetén alakulásáról dr. Szőcs Dánielhez fordultunk érdeklődni, akit néhai Sylvester Lajos, a hely hű krónikása, az Úz-völgyi szellemiség ápolójaként emlegetett, hiszen húsz éve már Úz-völgy törzsparancsnoka, s az itteni ünnepségek ceremóniamestere. – A szóban forgó pályázatot a nálunk működő Erdély Kutatócsoport Egyesület nyerte el a magyarországi Honvédelmi Minisztériumtól, amiért minden elismerésem – mondta. – Én azt hiányolom, hogy a pályázat készíttetői miért nem vontak be minket is, vagy legalább meg kellett volna bennünket is kérdezniük. A központi emlékművet is mi állíttattuk, létrehozásában minket nagyon sok Úz-völgy-barát támogatott. A kopjaköltöztetésekkel önhatalmúlag cselekedtek, amelyet mi, a második világháború háromszéki résztvevői és azok maradékai, unokái megrökönyödéssel vettünk tudomásul. Hol volt 1994-ben, a kezdetekkor ez a kutatócsoport? Véleményünkkel finoman figyelmeztetném Illésfalvi Péter hadtörténeti szakíró barátomat is. A kutatócsoportot és Gergely András csíkszentmártoni polgármestert is arra kérjük, hogy folytassa munkáját, az újabb keresztállításokat is, de a már elhelyezett második világháborús kegyeleti emlékkopjákat ne bolygassák, hagyják eredeti helyükön. Kisgyörgy Zoltán Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. november 24.A kultúra és a nemzet szolgálatábanKiemelkedő népművészeti tevékenységének elismeréseként Erdővidék Kultúrájáért-díjat adományozott Máthé Ferenc (Ilonka) fafaragónak a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület pénteken este Vargyason az unitárius templomban. Az Erdővidék Közművelődési Napok zárómomentumaként szombaton a baróti művelődési házban huszárbált tartottak. Kotecz József felsőrákosi unitárius lelkipásztor történelmünk, balladáink és népünk ünnepeit és hétköznapjait fába faragó embert, Máthé Ferencet közössége példaképének nevezte. Erdővidék Múzeumának vezetője, Demeter László a közművelődési egyesület által tíz esztendeje alapított díj történetét és a díjazottak kiválasztásának módját ismertette. Mint mondotta, jól döntöttek, amikor az időközben elhunyt Bodosi Dániel festőművészt, a szintén vargyasi bútorfestő Sütő családot, Varga Béla fotográfust, Kósa Bálint grafikust, metszőművészt, a Kájoni Consort régizene-együttest, Egyed Ákos akadémikust, Kászoni Zoltán halbiológust, Vargyas volt polgármesterét és értékmentőjét, Deák Vilmát és közösségét több évtizeden keresztül szolgáló Kubánda Gizella tanítónőt díjazták, idén pedig Máthé Ferencnek ítélték az elismerést, hiszen mind olyan személyiségek, akik önzetlenül cselekednek, s irányt mutatnak nemzedékek sorának. Vargyas polgármestere, Ilkei Ferenc laudációjában Máthé Ferencet olyan embernek írta le, akit az élet nehézségei nem törtek meg, az elnyomó államhatalomnak nem hódolt be, megmaradt nyakas székely embernek, eközben alkotómunkáját az országhatáron túl is megismerték. Máthé Ferenc, miközben megköszönte, hogy a díjat alapítók idén rá gondoltak, mint olyanra, akit érdemes elismerésben részesíteni, arra figyelmeztetett, tapasztalata szerint fogy azok száma, akik hagyományaink ápolására áldoznak, ezért jobban oda kellene figyelnünk örökölt értékeink éltetésére. A Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület által második alkalommal szervezett huszárbálra (fotó) Erdélyből és az anyaországból érkező vendégeket Kádár László hagyományőrző huszárőrnagy köszöntötte. Külön üdvözölte a Szegedről érkezőket és a Vargyason nemrég megalakult Gyertyánffy Ferenc nevét felvett huszárcsapat tagjait. Mint mondotta, üdvözlendő, hogy a vargyasi hagyományőrzők az 1849. július 5-én Eprestetőn a kozák túlerővel szemben a harcot vállaló bátor százados nevét tűzték zászlójukra: áldozatvállalása követendő példa lehet minden hazájáért cselekedni kívánó számára. A 3. Honvéd Zászlóalj (Szeged), a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület, a 6. Württembergi Huszárezred (Erdőszentgyörgy), a 15. Mátyás Huszárezred (Szováta), a 11. Székely Határőr-huszárezred (székelyudvarhelyi és szentegyházi csapatai), a 15. Székely Határőr-gyalogezred, a Gyertyánffy Ferenc Huszárcsapat (Vargyas), a Homoródmenti Hagyományőrző Hannover Huszárok, a Homoródmenti Határőrök és Vörös Darabontok, a Hannoveri Huszárezred (Uzon) és a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület erdővidéki tagjai zászlójukkal vonultak fel, s engedélyt kértek feletteseiktől a bálon való részvételre. A vargyasi Borbáth Szilveszter éneklését, a művelődési ház Minisyncron együttesének palotás táncát, a Csillagkövetők Civil Egyesület tagjainak néptáncolását és a disznótoros vacsora elfogyasztását követően emlékplakettel mondtak köszönetet a megyei tanács alelnökének, Nagy Józsefnek, amiért hivatalnokként és lovainak, tanyájának, felszerelésének rendelkezésre bocsátásával magánemberként is segítette a hagyományőrzőket. Díszoklevelet kapott a Székely Vágta első és a Nemzeti Vágta negyedik helyezését megszerző, s ezáltal egyesületének, Kézdiszéknek és az erdélyi huszárok számára is dicsőséget hozó Zsigmond János is. Idén elért pontszáma alapján egy évre őrmesteri kinevezést nyert Kövér Zsolt és Költő Norbert a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesülettől és az erdővidékiek közül Dávid Gábor és Barabás Gyula. A huszáravatásra éjjel egy óra után került sor, amikor a jelölteket „nyeregre húzták”, fejüket mentével takarták le, az avatótisztek pedig jókívánságaikat és velük szemben támasztott elvárásaikat fogalmazták meg egy-egy mondatban, majd kardjuk lapjával – kinek gyengébben, kinek erősebben – illették az avatandók fenekét, végezetül kézfogással és egy korty itókával pecsételték meg az elkötelezettséget. A bál hajnalig folytatódott, a talpalávalót sokak megelégedésére a kászonújfalusi Hagyományőrző Népi Zenekar húzta. Hecser László Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. január 30.Veress Miklós hagyatéka2015. január 8-án, 91. évében távozott közülünk Veress Miklós vargyasi festőművész, az önzetlen és rendkívüli egyéniség. 28 évvel volt idősebb nálam, de barátjának tekintett, ami nagyon megtisztelő volt számomra, és úgy éreztem, hogy ő is örül a mi barátságunknak. Amikor tudtam, meglátogattam Miklós bácsit és nejét, Zsuzsika nénit, de legtöbbször szükségszerűen, mert bárhonnan jöttek vendégeim, a programban mindig szerepelt Veress Miklós színvonalas, állandó kiállítása. Mindig szeretettel fogadott, ízes székely beszédével sok mindenről mesélt nekünk. Nehezen, lassan oldódott fel, mindig azt mondta, hogy ő nem a szavak embere, de aztán nagyon érdekes régi dolgokról mesélt: szüleiről, Vargyason töltött gyerekkoráról, a háborúról, a frontról, a szörnyű fogságról (elérzékenyülve, könnyekig meghatódva mondta, hogy ifjúsága legszebb éveit rabolta el a háború és a fogság), mesélt a brassói évekről, nősüléséről, kislányuk, Katica születéséről, művészete kibontakozásáról, a szász Leiter professzorról, akinek sokat köszönhetett, többek között azt is, hogy a festés irányába terelődött a figyelme. De a legnagyobb örömmel a Vargyasra való hazatérésről és a Vargyason töltött alkotó éveiről beszélt... Látogatásaim alkalmával – akár vendégekkel voltam nála, akár egyedül – mindig részletesen bemutatta képeit. A tárlatnak otthont adó helyiségeket ő maga tervezte és építette fel a saját kezével, Zsuzsika néni segítségével. Szívesen ajándékozott értékes képeket vendégeinek, testvértelepüléseinknek, a polgármesteri hivatalnak és munkatársainak, de más intézményeknek is. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy Miklós bácsinak az egész világon vannak ajándékba adott festményei. Pénzért képet senkinek sem adott, csak ajándékba. A festményeit ő maga rámázta be. Összes festményét gondosan bejegyezte egy katalógusba, az elajándékozottakat is felírta. Képeinek száma több ezerre tehető. Rengeteg kiállítása volt Vargyason és idegenben is. Összes képeiről és kiállításairól nem tudok számot adni, de azt tudom, hogy Veress Miklós vargyasi népi festőművész ecsetét a székely-magyar sors ihlette és irányította. Festett ő vidám és szomorú életképeket, sőt, olyan életjeleneteket is, amilyeneket senki más nem örökített meg, még fényképen sem, és írva is kevés maradt fenn róluk. Ha ő nem festette volna meg, örök homály fedné, elmúltak volna nyom nélkül azok az események. De így élni fognak és segítenek a kutató szakembereknek feldolgozni a múltat... Lefestette a szépséges, szeretett székely szülőföldet, óvta, védte a természetet, a környezetét. Festett sok arcképet, rengeteg csendéletet is. Veress Miklós festői stílusa, színvilága páratlan, egyedi és sajátos művészi erővel mutatja be a világot és az embert. Ezeket a festményeket bámulva szépséget, fényt, színt és elbűvölő ragyogást érzünk, és egyúttal elismerést, hódolatot, büszkeséget alkotójuk, Veress Miklós iránt, aki ezzel az életművel gazdagította Vargyas hírnevét, a nemzeti és egyetemes kultúrát. Gazdag munkásságáért, önzetlen adakozásáért, szülőfalujához való ragaszkodásáért Veress Miklóst Vargyas község önkormányzata 2008. július 27-én díszpolgári címmel tüntette ki. 2009. június 16-án a magyarországi Szabadszállás város testülete tiszteletbeli polgárának választotta. A kezdeményezést Csőke József képviselő így indokolta: „Veress Miklós már az első találkozáskor egy festményt ajándékozott a városnak (…) A történelem viharai őt is erősen megtépázták, de mindvégig erőt adott neki magyarságtudata. Az ő szájából őszinte barátsággal cseng a szabadszállási testvéreink megszólítás.” Az indoklás egy nagyon találó Wass Albert-idézettel zárul: „Aki bölcsességgel és igazsággal halad az életben, és nem a maga hasznát nézi, hanem azt, hogy jóindulattal és belátással mit tud használni másoknak, az még sokkal tovább is élhet. Csak a ravaszság, a gyűlölet, a tökéletlenség az, ami elpusztítja az embert.” Veress Miklós a festés mellett időt szakított több száz oldalas emlékiratának megírására is, amit szeretett volna befejezni, kiadatni, publikussá tenni. Hogy ezzel az emlékirattal mi lesz, még nem tudom. Csak a fájdalmat érzem, s csak azt tudom, hogy a kegyetlen halál kiütötte jó öreg barátom, Miklós bácsi kezéből az ecsetet is, a tollat is. Testét magával ragadta, de szelleme, művei itt maradnak örökre köztünk. Tudom, hogy hátramaradt családtagjai, rokonai méltóképpen vigyáznak a drága kincsre. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Miklós bácsi sikeres életpályájának elérésében sok része volt Zsuzsika néninek is, aki egész életében támogatta, szolgálta, kedvező körülményeket teremtett Miklós bácsinak az alkotáshoz. Hűséges társa volt jóban-rosszban. Most mély űr és fájdalom maradt mindannyiunk szívében, akik szerettük, tiszteltük Veress Miklóst. Nyugodjon békében! ILKEI FERENC, Vargyas Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. október 28.Székelyföldi premierÁtadták a Vargyas-szorosi látogatóközpontot Hétfőn adták át a Vargyas-szoros előterében épült, turisztikai célú látogatóközpontot, mely Székelyföldön az első ilyen jellegű építmény. Építését a romániai környezetvédelmi minisztérium kötelékébe tartozó Környezetvédelmi Alap finanszírozta, 450 ezer lejbe került, a felsőrákosi Zöld-Út kft. kivitelezte, Málnási Ferenc mérnök tervei alapján. Talán kevés olvasónk van, aki ne járt volna legalább egyszer a Vargyas-szorosban, ne gyönyörködött volna az itteni táj szépségében. A Vargyas-szoros egy ezerhektáros természetvédelmi területen fekszik, ebből 200 hektár Vargyas község közigazgatási területén található. A látogatóközpont ezen a területen épült fel, a Hidegaszó és a Vargyas-patakok találkozásánál. A természetvédelmi terület „története” 15 évre nyúlik vissza, a szorost és környékét ugyanis 2000-ben nyilvánították védetté, a baróti, néhai Dénes István geológus, barlangkutató hosszas, az illetékes hatóságokat meggyőző munkájának eredményeként. Már az ezt követő időszakban felmerült annak kérdése, hogy kellene egy olyan épületet létesíteni a helyszínen, melyből a természetvédelmi területet felügyelő önkéntesek munkájukat irányítani tudnák: miután 2004-ben a baróti Elveszett Világ Természetvédelmi-, Turista és Barlangász Egyesület hivatalosan is megkapta a védett terület kezelésének jogát, felgyorsultak az események, de így is majdnem egy évtizednek kellett eltelnie, hogy a látogatóközpont valósággá váljon. A pályázati szerződést a Környezetvédelmi Alappal 2008-ban írták alá, 2013-ban kezdődött el az építkezés. Az épület többfunkciós: a földszinten tágas előtér van, az egyik itt található teremben máris egy kiállítás kapott helyet, fotók, pannók szemléltetik a Vargyas-szoros látnivalóit. Az emeleten hálószobák vannak, egyelőre még üresen, berendezésükre az elkövetkező időszakban kerülne sor. – Erdeiiskola-programoknak, természetvédelmi táboroknak adna helyet az épület, rendezvények, találkozók szervezésére is alkalmas. A turistáknak itt információkat tudunk nyújtani, állandó kiállítás mutatná be a szoros látnivalóit, helyet kapnának benne a hegyimentők és, ami a legfontosabb, a terület adminisztrációját ellátó egyesületi tagokat nagyban segíteni fogja feladatuk ellátásában – mondta Dénes Ildikó, az Elveszett Világ Egyesület elnöke. Az átadáson jelen volt Ilkei Ferenc, Vargyas község polgármestere is. Ugyancsak korábbi terv, hogy a látogatóközpont melletti, szintén a község tulajdonába tartozó területen egy, a mai igényekhez igazodó sátortábor kapjon helyet: megvalósítására az elöljáró Leader pályázat keretében látna esélyt a következő években. A szoros közelében levő jelenlegi vadkempingező helyet felszámolnák a terület kezelői, a természetet ezzel is nagyobb „lélegzetvételhez” juttatva. Erre azért is szükség lenne, mert a természetvédelmi terület látogatóinak száma a szorosba vezető út korszerűsítésével idéntől látványosan megnövekedett. – A most épült látogatóközpont enyhítheti a természetvédelmi területre a tömegturizmus miatt nehezedő nyomást – hangsúlyozta Papucs András, a megyei természetvédelmi-, vidékfejlesztési és hegyimentő központ munkatársa. Böjte Ferenc Székely Hírmondó (Kézdivásárhely 2016. január 15.Vargyasi „szemek”Bizonyították hasznosságukat a kamerák Tavaly ilyenkor történt, hogy Vargyason falugyűlést kellett összehívni a településen elszaporodó bűncselekmények, tolvajlások miatt: a község vezetősége és a közrendészeti hatóságok úgy döntöttek, térfigyelő kamerákat helyeznek el a településen, hogy azok segítségével „szemmel tarthassák” a bűnözőket. – Hat térfigyelő kamerát szereltettünk fel, kettő közülük olyan felvételeket is készít, amelyek segítségével az áthaladó gépjárművek rendszámtábláját is le tudjuk olvasni – részletezte Ilkei Ferenc polgármester. A beruházás nem bizonyult pénzkidobásnak, ugyanis betörőket, verekedőket azonosítottak a felvételek segítségével. Hamar kézre kerítették például azokat a tolvajokat, akik egy éjszaka betörtek az egyik helyi boltba, hiszen a felvételek elárulták a kocsijuk rendszámtábláját, így a nyomozóknak már csak utána kellett nézniük a nyilvántartásban. Mindezek mellett az elöljáró úgy véli, növelniük kellene még a térfigyelő kamerák számát, mert a biztonság, a nyugalom mindennél fontosabb a vargyasiak számára is. Böjte Ferenc. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. január 18.A névadóra emlékeztek – Iskolanapok VargyasonBorbáth Károlyra, a tudósra és tanárra emlékeztek Vargyason pénteken, a nevét viselő általános iskola ünnepén. Szülőföldjéhez való ragaszkodását és történelmünk iránti elkötelezettségét kiemelve méltatták tudományos kutatómunkájának ismerői. Ugyanakkor alakját és életútját ismertető füzetet mutattak be, sírjánál pedig több száz fiatal és idősebb rótta le kegyeletét. Az ünnepre készülődők az iskola udvarán gyülekeztek, majd az átellenben levő unitárius templomban folytatódott a rendezvény. Az aktív lelkészként utolsó közéleti szerepvállalását teljesítő Andorkó Ferenc imájában hálát adott Istennek, amiért közösségünket olyan emberrel gazdagította, mint Borbáth Károly, majd arra intett: emlékét ápolják, s állítsák példaképpen az elkövetkezendő nemzedékek elé. Az általános iskola igazgatója, Fazakas Tünde a 85. esztendeje született emberséges, becsületes, kiváló tudósról szólva úgy fogalmazott: munkásságával nemcsak a nemzettel, de a tudását továbbadni kívánó tanárként a vargyasiakkal szembeni kötelezettségét is teljesítette. Ilkei Ferenc polgármester arról a mindenkori községvezetésre háruló feladatról beszélt, hogy a település hírnevét öregbítő lakóinak nem elég díszpolgári címet adományozni, de vigyázni kell arra is, hogy emlékük évtizedek múltán is éljen. Borbáth Károly érdemei elévülhetetlenek, ezért 1990-ben róla nevezték el azt az iskolát, ahol valamikor tanult, majd tanított, 2006-ban emléktáblát helyeztek el szülőházára, 2012-ben pedig a temető legnagyobb, Máthé Ferenc Ilonka által faragott kopjafáját újították fel. Az elöljáró köszönetet mondott Fazakas Tündének és Szécsi Antalnak mindazért, amit Borbáth Károly szellemi hagyatékának megőrzése és népszerűsítése érdekében tettek. Vass Csilla a tanfelügyelőség nevében mondott beszédében az elveit a hatalom elnyomása ellenére fel nem adó kutatóról beszélt: bár megpróbálták ellehetetleníteni, és ígéretes tudományos karrierjét is derékba törték, mégsem adta fel, s azért küzdött, hogy történelmünk fehér foltjai eltűnjenek. Vass Csilla a vargyasi iskoláról is elismerően szólt: diákközpontú munkájuknak köszönhetően a gyermekek piacképes tudást kapnak, sokoldalú ismereteiknek köszönhetően pedig komoly sikereket érnek el. A művelődési házban néptánccal gazdagított jelenetben a legkisebbek idézték iskolájuk névadójának alakját (fotó). Kiderült ugyanis: annak ellenére, hogy kortársaival egyetemben arra volt kényszerítve, ne magyarul, hanem románul tanuljon – az anyanyelven való írást és olvasást mindössze heti két órában oktatták! –, Borbáth Károly kiváló diák volt. Csakhogy az „úrfi” a házi munkát nem nagyon szerette – a nem éppen hízelgő megszólítást éppen emiatt érdemelte ki családjától –, helyette inkább olvasással múlatta idejét. A színpadra vitt jelenetbe beleszövődtek a szájhagyomány és emlékezet által megőrzött anekdoták és történetek a székelykeresztúri középiskolai, majd kolozsvári egyetemista évekről és a leningrádi ösztöndíjas időszakról. A csengő hangú diáklányok és fiúk még kedvenc nótáját is elénekelték, végezetül úgy nyilatkoztak, büszkék arra, hogy abba az iskolába járhatnak, amely Borbáth Károly nevét viseli. Az iskola legnagyobbjai, a VI–VIII. osztályosok számára szervezett versenyen hatfős csapatok mutatták be a vakáció ideje alatt készített iskolaújságot, s felolvasták legsikeresebbnek vélt cikkeiket – nem meglepő módon, a legtöbben a Borbáth Károlyt ismerők visszaemlékezésein alapuló írásukat ismertették. Délután az iskolában bemutatták a Tortoma Könyvkiadó Híres Emberek sorozatában megjelent, Szécsi Antal által jegyzett, Borbáth Károly történész, a „lábon járó lexikon” című ismeretterjesztő füzetet. A néhai iskolaigazgató, Szécsi Antal nem először tiszteleg egykori tanárkollégája előtt: 2008-ban életéről és munkásságáról Maga-felejtő sorsunk halk tudója, három esztendővel később Meglesett élet – besúgói jelentések dr. Borbáth Károly történészről címmel jelentetett meg könyvet, s a 2007-ben napvilágot látott Falu a Látóhegy alatt című Vargyas-monográfiát is emlékének ajánlotta. A zsúfolásig megtelt iskolateremben Demeter László múzeumigazgató a könyvkiadó Híres Emberek sorozatának első hét kötetéről beszélt, Szécsi Antal történeteket osztott meg a közösen töltött időszakról, a fiatalokat pedig arra kérte, dolgozzanak Borbáth Károly szellemiségét szem előtt tartva. A bemutatóhoz Szász Ilonka szólt hozzá: úgy vélte, helyesebb lett volna, ha a nyolcvankilences fordulatot követően, amikor cenzúra nélkül lehetett publikálni, Szécsi az írásait nem securitatés iratokra alapozza, hanem a borbáthi életutat kiválóan ismerő és őrző vargyasiak emlékein keresztül rajzolja meg. Az MPP-s tanácstag szerint Szécsinek – ha már ilyen feladatot vállalt – legalább kísérletet kellett volna tennie arra is, hogy kiderítse, mi történt a Borbáth Károly fő művének tartott, hol elveszettnek, hol meg nem írtnak, csak tervezettnek mondott falumonográfiával. Ugyanúgy foglalkozni kellett volna Borbáth halálának tisztázatlan körülményeivel. Szécsi Antal válaszában kifejtette: a securitatés anyagban is említik, hogy Borbáth falumonográfián dolgozik, de annak sorsáról vagy az elvégzett munka stádiumáról nem lehet tudni semmit. Nem kizárt azonban, hogy bár egy része Demény Lajos történésznél volt – egy Korunkban megjelent cikkben írta, több Borbáth-kézirat található nála –, ám sem azokat, sem a Borbáth fiának tulajdonában levő anyagokat nem sikerült megszereznie. Kuriózumként említette, hogy egy, a vargyasi iskoláról szóló Tulipán-füzetben a jegyzékekben azt lehet olvasni: annak megírásához felhasználták Borbáth kéziratban levő monográfiáját. Mint mondotta, munkája során őt a Tóth házaspár segítette nagymértékben. A Borbáth halálával kapcsolatos hivatalos álláspontot – mely szerint sikertelen tűzgyújtás miatt szén-monoxid-mérgezésben hunyt el – ő is vitatja, de mivel alapos hivatalos kivizsgálás nem történt, nem tudja azt kétségbe vonni. Az iskolanap utolsó stációja a temetőben zajlott: a Borbáth Károly sírjához vezető utat a diákok fáklyával világították ki, majd a sírt körbeállták és virágot helyeztek rá. Andorkó Ferenc tiszteletes arra kérte az egybegyűlteket, emlékezzenek meg azokról, akik előttük jártak és példaképet jelentenek az új nemzedékek számára, s ne feledjék azokat se, akik a vallásszabadságot kimondták, s azokat se, akik tudományos munkájuk révén építették közösségüket. Hecser László, Háromszék. Erdély.ma 2016. január 19.Két lábon járó lexikon voltDr. Borbáth Károly hagyatéka Vargyason Születésének 85. évfordulóján dr. Borbáth Károly történészre, pedagógusra és könyvtárosra emlékeztek pénteken szülőfalujában, Vargyason. Az ünnepség megnyitóját az unitárius templomban tartották, ahol Andorkó Ferenc lelkész köszöntő szavai után Fazakas Tünde, a vargyasi iskola igazgatója, Ilkei Ferenc, Vargyas község polgármestere és Vass Csilla megyei tanfelügyelő méltatta az 1980-ban, tragikus körülmények között elhunyt tanárember életútját. A felszólalók szerint dr. Borbáth Károly példaképe volt falujának, de nem csak annak, hiszen hűséggel és kitartással szolgálta az erdélyi magyar közösséget, embersége, szerénysége, igazságos, becsületes és kiegyensúlyozott természete ma is követendő útként körvonalazódik sok tisztelője előtt. „Dr. Borbáth Károlyra, Vargyas község tiszteletbeli polgárára kötelességünk emlékezni, hiszen Erdély és az egész székelység egyik legnagyobb történésze volt. Egész életében kutatott, ki is derítette a magyar igazságot, de azt leírni, a rendszerben, amelyben élt, nem volt lehetősége. A hatalom elnyomta értelme és tisztánlátása hangját” – értékelték. Az emlékezők népes csoportja ezután megkoszorúzta Borbáth tanár úrnak az iskola udvarán található mellszobrát, majd a nap a vargyasi kultúrotthonban folytatódott, ahol a helyi iskolások előadással és vetélkedővel készültek feleleveníteni emlékét. A kisebb diákok egy fonóban lejátszódó jelenetet adtak elő, közben a gyermek Borbáth Károly viselt dolgairól beszéltek. „Nagyon szeretett olvasni. Egyszer ételt kellett volna vinnie a mezőn dolgozó szüleinek, de annyira belemerült az olvasásba, hogy egyszerűen megfeledkezett róluk. A patakban is nagyon szeretett fürödni, egy alkalommal még a vihar is ott érte” – mesélték. Az V–VIII. osztályos diákok iskolaújságok szerkesztése révén emlékeztek iskolájuk volt tanárára. A tíz diákújság mindegyike tartalmazott egy olyan interjút vagy visszaemlékezést, melyben Borbáth Károly kortársai szólaltak meg. Tisztességes, jó humorú, nyugodt lelkületű, nagyon szerény és okos ember volt. Iskoláit Vargyason, Székelykeresztúron és Kolozsváron végezte. Mindenki két lábon járó lexikonnak nevezte. Testvérével, Lajossal lakott Vargyason, szülői háza ma is áll. Kitűnő tanuló volt az iskolában, csupán rajzból és testnevelésből kapott jó minősítést. Soha nem kérkedett tudásával, mindig azon volt, hogy a gyengébbeket segíteni tudja. Kedvenc éneke az iskola himnusza lett. 1964-ben nősült meg, 1968-ban a nagyenyedi könyvtárhoz került, 1977-től haláláig pedig tanár volt Vargyason – tudtuk meg egyebek mellett a visszaemlékezésekből. A diákok rajzokat is készítettek Borbáth Károlyról. A legjobb alkotások készítőinek, valamint a tartalmilag, formailag legjobb diáklapok szerkesztőinek díjakat és okleveleket adtak át. Böjte Ferenc. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. február 6.Sütőék öröksége, a magyarok öröksége (Barót)A Magyarországért Alapítvány, valamint a Magyar Örökség és Európa Egyesület kicsit elszámolta magát, amikor a bútorfestő és fafaragó Sütő családnak fél évezredes hagyományőrző művészetéért Magyar Örökség Díjat adományozott – vélhetnénk a díszes oklevél tüzetesebben szemügyre vételekor. Sütőék szerint nem az adományozók számtantudásával van a baj: az igaz, hogy „csak” 1568 óta, azaz 448 éve élnek Vargyason, de az oklevélben azért írtak néhány évtizeddel többet, mert előlegnek szánták: a család tizenhatodik nemzedéke egyre népesedik, biztos, lesz, aki a családi örökséget még sokáig ápolja és őrizze. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartott díjátadó ünnepség után Baróton az Erdővidék Múzeumában a család XIV. és XV. nemzedékéhez tartozó Sütő Gábor Csabát, illetve a három fia közül a két itthon élőt – de nem feledve a távol élő ifjabb Gábort –, Istvánt és Béla Józsefet, illetve az anyaországban alkotó testvért és nagybácsit, Sütő Levente Lehelt méltatták. Sütőék óriási megtiszteltetésnek mondották, hogy ebben az értékes kitüntetésben részesültek, de úgy vélték, ez csak kismértékben az ő érdemük: leginkább azoknak szól, akik előttük jártak, és hagyománnyá fejlesztették az otthonaink díszévé váló bútorok festését. Sütő István családjuk történetéről tartott ismertetőjében szólt a Fiatfalváról 1568-ban a Daniel-kastély újjáépítésére és bebútorozására Vargyasra került első Sütőkről, a különböző lustrákban fellelhető családtagokról, a régi, ám esetenként ma is használatos szerszámokról, a festékkeverés titkairól, Kós Károlynak a családról írt, A vargyasi festett bútor című könyvéről, a munkamegosztásról – István jobban fest, Béla szívesebben farag –, és a jelenlevők meghallgathatták a Marosvásárhelyi Rádió által 1975-ben idős Sütő Bélával (1895–1982) rögzített beszélgetést is. A család feje, id. Sütő Gábor a népművészetet hivatásként megélők mindennapjairól beszélt, beleszővén életszemléletét is. Mint mondotta, amikor a látogatóknak az általuk készített bútorokról, a díszes ládákról, a használati tárgyakról és életformáról beszél, mindig szót ejt történelmünk nagy pillanatairól, megpróbálja felhívni a figyelmet kultúránk értékeire. Sütő Gábor szerint ott kell szépet és jót alkotnunk, ahol születtünk. Édesapja mondanivalóját erősítette meg István: bár voltak olyan idők, amikor háttérbe szorították a népművészeket, ma már nincs így. Újra divatja kezd lenni a hagyományos szépnek, nemcsak a hazai, de távolabbi vidékről is érkeznek megrendelések, és ez lehetővé teszi családjuk tisztes megélhetését. A nemrég nyugalomba vonult unitárius tiszteletes, Andorkó Ferenc és Ilkei Ferenc vargyasi polgármester Sütő-anekdotákat mesélt, majd kérdésre válaszolva Gábor neje, Olga vallott arról, milyen is a Sütőkkel élni, Sütőket nevelni. A rendezvény végén nem hiányoztak a személyes jókívánságok sem, sokan biztatták őket: dolgozzanak tovább rendületlenül, öregbítsék Vargyas és Erdővidék hírnevét. Hecser László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. június 6.Trianon emléke„Kilencvenhat éve szenvedünk” Szombat délután Sepsiszentgyörgyön ötperces harangzúgással kezdődött a Trianonban 1920. június 4-én aláírt békediktátum évfordulójára meghirdetett megemlékezés, civil szervezetek képviselői szóltak a közel 200 fős hallgatósághoz. Kovásznán ifjak emlékeztek szép számban, Vargyason a HVIM és a VADFIE mozgósított. A megyeszékhelyi rendezvényt szervező Sepsiszéki Székely Tanács nevében az egybegyűlteket köszöntő Gazda Zoltán hosszasan sorolta a Romániához csatolt erdélyi magyarság sérelmeit, melyeket 96 éve vagyunk kénytelenek elszenvedni a minket ellenségként kezelő román hatalomtól. Ezt követően Mihály István az Erdélyi Magyar Ifjak, Beke Zsolt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM), Nagy Gábor Levente a Magyar Erdélyért Egyesület nevében, Ferenc Boglárka pedig az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviseletében szólt az egybegyűltekhez. Kézdivásárhelyen szombat délelőtt kezdődött el egy spontán szervezkedés a Facebookon, ennek eredményeként délután mintegy húszan gyűltek össze az egykori katonanevelde előtti emlékműnél, nyilvános beszéd nem hangzott el. Rendezvény Kovásznán is Kovásznán a vajnafalvi református templomkertben emlékeztek Trianonra, beszédet Orbán Judit lelkipásztor mondott. Közreműködött a Havadtőy Sándor Cserkészcsapat, illetve a helyi diákok: Gergely-Kovács Máté és Bajkó Nimród szavaltak, míg Orbán Klára egy történetet olvasott fel Trianonról. A megemlékezés fennköltségét fokozta a Gyerő Katalin vezette Népdalbarátok éneke. Vargyason sem felejtenek A megemlékezést a HVIM erdővidéki tagszervezete és a Vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (VADFIE) szervezte. Mintegy hetven személy vett részt, képviseltette magát a Történelmi Vitézi Rend bardoc-miklósvárszéki szervezete is. A beszédek sorát Ilkei Ferenc, Vargyas község polgármestere nyitotta, őt Kolumbán Attila és Kolumbán Ágota alelnök követte a HVIM, illetve a VADFIE részéről. SzH-összeállítás Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) lapozás: 1-25
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
